Összeillünk?

Minek alapján választjuk ki  a párunkat? Ha társat keresünk, érdemes megfogalmaznunk magunknak, hogy milyen férfit, vagy nőt képzelünk el magunk mellé.

Azért tartom ezt fontosnak, mert egy nagyon jó kiinduló pont arra nézve, hogy ne kelljen egyből, már az első találkozáskor a kompromisszumokra fókuszálni. Igen, meg kell határozni, hogy hol vannak  a saját határaink. Kezdhetjük pl. a másik korának a meghatározásával és hogy miért így gondoljuk. Legyen fiatalabb, vagy idősebb? Hány évvel? Dohányzik vagy sem? Hogy áll az alkohol fogyasztással? Volt már nős, vagy volt már férjnél? Van gyermeke, vagy nincsen? Ha van, akkor mennyi idősek? Vagyis akarunk még gyermeket nevelni, vagy sem? Legyenek nagyobbak, és akkor nekünk már nincsen dolgunk a gyermek neveléssel?Magunk, akarunk e még gyermeket, és még sorolhatnám. Mit szeretnénk? A munkánkra fókuszálni, mert éppen ebben az életszakaszban tartunk, és akkor egy lazább kapcsolattal is megelégszünk? Vagy komoly kapcsolatra vágyunk, mert egy szerető és megértő társ tenné teljessé az életünket? Akivel, ha egy hullámhosszra kerülünk, akár el is köteleződnénk? Ezek a kérdések mindenkit más és más élethelyzetekben találnak meg.

Ha az alapok stimmelnek, és megtörténik a találkozás, akkor még számtalan dolog kerül felszínre, ami eldöntheti, jöhet egy újabb randi, vagy itt megállunk, és elköszönünk egymástól. Lehet egy ember nagyon szimpatikus, és mondjuk nagyon jól el is tudunk beszélgetni vele. De a beszélgetés során sok fontos életvitellel kapcsolatos dolog derülhet ki. Hogy nem azt az életritmust követi, és nehéz lenne ebben a témában közös nevezőre hozni a mindennapokat. Nem azokat a programokat szereti a szabadidejében, amit mi. Mert ő mondjuk nem szeret koncertekre járni, mi pedig igen. Nem szeret sportolni, mi pedig el sem tudjuk anélkül képzelni az életünket stb. Így önmagában már ez is okot adhat arra, hogy ne legyen több találkozás. Ha a szimpátia kölcsönös és még közös programokat is tudunk tervezni egymással, elindulhat valami izgalmas. Aztán egyre inkább vágyunk egymás társaságában lenni. Megtetszik egy gesztus, vagy egy édes kis mozzanat, egy mosoly és elindul a kémia, egy reményteljes kapcsolat.

Azt gondolom, hogy még ilyenkor sem árt nagyon odafigyelni, hogy miként alakul a románc. Annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, a szerelem mindent olyan jó színben tüntet fel. Minél többet vagyunk együtt a másikkal, annál hamarabb előtérbe kerülnek a belső értékek és a hiányosságok. Érdemes ezekre odafigyelni. Ha résen vagyunk és megfelelő a kommunikáció, már ebben  a szakaszban megalapozhatjuk a kapcsolatunkat. A folyamatos  egymásra figyeléssel, és az irányított beszélgetésekkel elérhetjük, hogy a hiányosságokat és a  különbözőségeket, a kapcsolat javára tudjuk fordítani. Beszélgetések során jövünk rá arra, hogy a másiknak mik az elvei, a szokásai, és a gondolkodásmódja. Ne várjuk meg, hogy tisztázatlan helyzetek alakuljanak ki , majd elbeszéjünk egymás mellett, és már az első hónapokban döcögjön a kapcsolat. Fontos kitapasztalni, hogy valóban tudunk e egy húron pendülni, vagy sem. Mert ha az első pár hónap, egy év döcögős, és konfliktusokkal van tele, akkor el kell azon gondolkodni, hogy a saját, vagy a párunk egyéni sérülései olyan súlyosak, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Ha nem hoztunk a kapcsolatba súlyos egyéni sérüléseket, és mégis mindennaposak a konfliktusok, akkor viszont nagy valószínűséggel a kapcsolat kezelési dinamikája olyannyira eltérő, hogy be kell látnunk: a párválasztásunk nem megfelelő.

Ezért érdemes odafigyelni már a párkapcsolat elején a jelekre, a reakciókra, és nem szemet hunyni, hanem megpróbálni megbeszélni, mert még az is kiderülhet, hogy nem tudunk beszélgetni. Az időjárásról igen, de komoly dolgokról, amiben a társunk is érintett, arról nem. Konfliktus van, és nem tudunk egymás felé fordulni, megbékülni. Nem kérünk bocsánatot, mert nem ismerjük fel a történtekben a saját felelősségünket.  Ilyenkor jövünk rá arra, hogy közel sem egyforma érzelmi intelligencia szinttel rendelkezünk. Mások a konfliktus kezelési technikáink. A jó kommunikációval nagyon sokat tudunk egymásnak segíteni, hogy valóban harmonikus kapcsolatot alakíthassunk ki. De ártani is sokat tudunk egymásnak, ha nem figyelünk oda a jelekre, és később jövünk rá, nem vagyunk egymáshoz valók. Az a szerencsés, ha ez nem éveket vesz el az életünkből.