Önismeret

Az önismerettel kapcsolatosan sok téves elképzelés van a fejekben. Van, aki azt mondja: „Ugyan már, én jól ismerem magam!” vagy „Nekem már ne mondjon senki semmit, mert pontosan tudom, hogy milyen vagyok, miért viselkedem úgy, ahogy!” „Engem már magammal kapcsolatban nem érhet meglepetés.” Találkoztál már ezekkel a gondolatokkal, mondatokkal, kijelentésekkel?

Bizonyára te is tudod, hogy mindegyik kijelentés egy-egy nagy tévedés! Hiszen mindannyiunk éltében vannak olyan pillanatok, amikor megdöbbenünk, hogy bizonyos dolgokra, hogy reagálunk, és megállapítjuk, hogy olyanokká tudunk válni, amilyenek valójában nem is vagyunk. Úgy reagálunk a dolgokra, ahogyan egyébként nem tennénk. Vagyis nem úgy viselkedünk, ahogyan szoktunk, vagy éppen ahogyan szerettünk volna.

Mi történik ilyenkor velünk?

Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy olyan helyzetekben találhatjuk magunkat, amelyeket előtte nem ismertünk és ezáltal saját magunk által is megtéveszthetőek vagyunk.

Mi tehát az önismeret?

Az, hogy milyen vagyok? Ez egy szokványos kérdés, de nem igazán jó! Azért, mert, hogy most, ebben az időpontban éppen milyen vagy, azt pontosan meg tudod határozni. De mi a helyzet, ha egy másik szituációba kerülsz? Például, ha megfélemlítenek, vagy megaláznak. Akkor vajon hogy működik a becsületességed, a bátorságod? Ki állsz e magadért? Hogy milyen vagy, az mindig csak az adott helyzetben és körülmények között érvényes.

Sokkal okosabb azt a kérdést feltenni magunknak, hogy: Miként váltam ilyenné?

Milyen dolgokon kellett ahhoz átmennem? Milyen tulajdonságok jellemeznek? Vajon milyen fejlődési lehetőségeim vannak a továbbiakban?

Ma már jól tudjuk, hogy fejlődésben vagyunk a bölcsőtől a sírig. És minden életszakasznak meg van a sajátos feladata.

Az önismeret evolúciója dióhéjban és érdekesség képpen:

Erik H. Erikson világhírű, dán származású amerikai pszichológus, egy olyan fejlődési folyamatot tárt fel, amely pontosan megjelöli, hogy melyik életszakaszunkban mi a dolgunk, mit kell megtanulnunk és megoldanunk.

Mikor megszületünk, a legelső feladatunk, hogy kialakulhasson, az un. ősbizalom, amely által majd szeretni, bízni és örülni tudunk. Ehhez fontos, hogy várjanak, szeressenek, elfogadjanak és gondoskodjanak rólunk. Ilyenkor alakul ki bennünk a bizalom, a hit és hogy érdemesek vagyunk a szeretetre. Megtanulunk ragaszkodni és szeretni. Ez az első életév feladata.

A második életév, az önállósodáshoz és a függetlenedéshez vezető út. Ez teremt alapot ahhoz, hogy képesek legyünk tudatos döntéseket hozni és az elhatározásinkban kitartani. Feladat tehát, az akarat kibontakoztatása, annak megtanulása, megtapasztalása, hogy miképpen tudunk önállóak lenni.

Hegel azt mondta, hogy egész életünkben önállóságra vágyunk, ám ha ez túl jól sikerül, akkor nagyon egyedül maradunk.

Óvodás korban meg kell tanulnunk a saját nemi szerepünkre jellemző viselkedést. Ehhez a legfontosabb eszköz a játék, amelynek során, szabadon próbálgathatjuk az életszerepeket, élethelyzeteket. Hol doktor bácsisat játszunk, hol pedig papást – mamást. Megmutatjuk egymásnak, hogy mink van, és közben tapasztalatokat szerzünk arról, hogy milyen a másik nemű ember teste. Ez a kezdeményezés kora.

Amikor az iskolába kerülünk 6-10 éves korban, a legfontosabb dolgunk, hogy teljesítsünk, és hogy jó eredményeket érjünk el. Ezáltal kapjuk az elismeréseket és a dicséreteket. A gyermeki létünkre hatással bíró varázs mondatok: „Tudom, hogy meg tudod csinálni!  Tudom, hogy képes vagy rá!”  Így lesz önbizalma a gyermekünknek és nem fog az élete során kisebbrendűség érzéssel küszködni.

 A 10-20 éves kor közötti periódus, az identitás építés következő fontos szakasza.  Itt válik egy szilárd egységgé az a sok tapasztalat, amit az előző ciklusban begyűjtöttünk. E korszak legfontosabb küldetése, hogy egyenes lelki gerincünk alakuljon ki és határozott etikai értékekkel vértezzük fel magunkat.

20-25 éves kor az intimitás fejlődési szakasza, amikor elkezdjük a párunkat keresni, és ha a fejlődésünk zavartalan volt, akkor ki tudunk alakítani egy tartós és intim kapcsolatot.

A 30-as éveinkhez közelítve találjuk meg a pályánkat, a szakmánkat és egyben a családi életet is. Gyermekeink születnek és őket nevelgetve a saját felnőtt virágkorunkat élhetjük.

Amikor elérünk a 40-es éveinkhez, ott bekerülünk egy életközép válságba.  Mérlegeljük azt az utat, amit megtettünk. Mi az, ami sikerült és mi az, amit elrontottunk. Gyakorta csábító az újrakezdés ígérete.  Néha ez meg is valósul, egy új partnerrel és sok új konfliktussal. Néha a sikertelenség, a reménytelenség és az elkeseredettség érzete mardossa a lelkünket. És akár ez meg is betegíthet bennünket. Ugye milyen veszélyes kor ez az önismeret szempontjából?

A hatvanas éveinktől kezdve aztán egy olyan szakasz következik, amikor már védeni kell az egyre inkább fáradó szellemi és fizikai képességeinket és a személyiségünket. Minden fejlődési fázis más és más feladatokat tartogat a számunkra.

De vajon hogyan birkózunk meg ezekkel a feladatokkal?  

Jó példa, ha valaki tinédzser korban megreked, akkor bizony többnyire majd negyven évesen tör rá a kamaszkor. Ugyanis törvényszerű, hogy ha egy fázist kihagyunk, akkor a fejlődés azt valahol bepótolja. Valakinek 40 éves korában jut eszébe „játszani”. Ezalatt, a tüzes éjszakákat értem. Egy 40 éves ember ezt az életkori fázist már régen elhagyta, és most, a megállapodott, békés életét kellene élnie. De nem ezt teszi.

Van egy ösztönvilágunk, egy egónk, ez valójában az életünk kormányosa, aki eldönti, hogy merre haladjon az élet utunk. Felette ott áll a szuper ego, vagyis a parancsnok, aki arra figyelmeztet, hogy mit lehet tenni és mi az, amit nem érdemes, mert súlyos következményekkel járhat.

Van, hogy az ember pontosan tudja, hogy milyen módon, és milyen eszközökkel tartja magát egyensúlyban a lelke. Ettől tudja, miért azt teszi, amit.  Viszont van, hogy erről fogalmunk sincs.

Ha tudod, hogy benned milyen erők működnek, akkor nagyon szerencsés vagy, mert ez a tudás sokat segít abban, hogy megvédd magad önmagadtól. Mindannyian arra törekszünk, hogy a mindennapi kihívások ellenére helyre tudjuk állítani a nyugalmunkat, a lelki békénket. Ez álomszerű törekvésnek tűnhet, mert mindig jönnek az újabb kihívások és a döntési helyzetek. Soha nincsen nyugalom. De hogy miképpen döntünk, nem a pillanat határozza meg, hanem az egész addigi életünk.

Ezért az önismeret legfontosabb kérdése az, hogy: „Miként váltunk ilyenné?”

Az önismeret, tehát az a folyamat, amelynek során megvizsgáljuk és megértjük, hogy hogyan váltunk olyanná, amilyenek most vagyunk. Nyomába eredünk, hogy az önvédő és feszültségelhárító mechanizmusainkat mikor, kitől és hogyan tanultuk el. Mikor milyen hatások értek bennünket stb.

A múlt egyetlen haszna a tapasztalatok halmaza. Megérteni azokat a folyamatokat, amelyek a jelenbe vezettek. Magát csapja be az, aki a balsorsáért elsősorban másokat hibáztat, ezzel csupán azt jelenti ki, hogy nincsen dolga a múltja megértésével és az áldozat szerepében tetszeleg.  Van, aki egész életében az igazságot keresi, és van, aki a függetlenséget. Van, aki a tudásvágyat, aki a biztonságot és az összetartozás érzését, és van, aki a hírnév keresésére fókuszálja az életét.

Önismeret az, amikor már fel tudom mérni, hogy mikor, mit fogok cselekedni. Felismerjük a bennünk rejlő mozgató erőket. Megtanulunk alkalmazkodni és megértjük a dolgok működésének a logikáját. Így válhatunk irányítóvá önmagunk felett. Ha tudom, hogy melyek a gyenge és érzékeny pontjaim, akkor már azt is tudhatom, hogy mitől kell megvédenem magam és ez óriási előny! Hát ennyire lenne sok dolgunk az önismerettel!

Kívánom, hogy találd meg önmagad, a testi és a lelki békédet, hogy ezáltal boldog életet élhess.

Ha valahol elakadnál, tudod, hol találsz!

Bejelentkezés / Kapcsolat

Amennyiben úgy érzed/érzitek, hogy a problémák elhatalmasodnak felettetek a pároddal és nem tudjátok magatok megoldani a gondjaitokat, forduljatok hozzám bizalommal!

Úgy érzed, hogy párkapcsolatod már nem a régi?

Szeretnéd rendbe hozni a házasságodat?

Iratkozz fel a Párkapcsolati hírlevelemre és TÖLTSD LE MOST INGYEN a Visszatalálunk egymáshoz? című AJÁNDÉK ebook-ot!



Az Adatkezelési tájékoztatót megismertem és elfogadom.*

Kedves Éva! Olvastam a könyvedet a párkapcsolatról! Fantasztikus! Gratulálok a sikereidhez! Figyelem és olvasom továbbra is az írásaidat. A magunkkal való munka csodálatos, mert így nem csak magunkat hanem a többi embert is megismerhetjük. És Igen kell ezzel a témával foglalkozni, méghozzá nagyon tudatossan! Párkapcsolat, Önismeret kéz a kézben együtt járnak! További Sikereket Kívánok Neked a Hivatásod során! Csodálatosan Szép Napot Kívánok Neked, Szeretettel:

Illés Gyöngyi

x

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ