Az vagyok, amit érzek?

Érzelmek jelentősége mára már egy kissé túl lett  dimenzionálva. Túl nagy hangsúlyt fektetünk rájuk. „ Ha jól esik, tedd meg, mire vársz!” vagy „Mutasd ki az érzelmeidet!” Ezt halljuk innen-onnan. Annyira meg szeretnénk érteni önmagunkat, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy „az vagyok, amit érzek” Vagyis legyünk hűek az érzéseinkhez és akkor az életünk is hitelesebb lesz. De valóban?

Egy megromlott párkapcsolatban ez a felfogás azt a jelentést hordozza, ha már nem vagy szerelmes, akkor ismert azt fel és lépj tovább. Vagy ha magbánt a párod és haragot érzel, akkor csupán képmutatás, ha mégis szeretettel és kedves szavakkal fordulnál hozzá.Az ember viszont sokkal több, mint az érzelmei. Hiszen van öt csodálatos érzékszervünk, amelyekkel jól szemlélhetjük az élet dolgait és általuk szerezhetünk tapasztalatokat. Látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Ezen érzékszerveink által jönnek aztán létre a gondolataink, érzéseink, vágyaink és a cselekedeteink. Milyen érdekes, hogy csak az érzések vannak közvetlenül hatással az érzelmeinkre.

Akkor ezek szerint annyira szükségszerű, hogy csupán az érzelmeink irányítsanak bennünket?

Az érzékszerveinket át érkező információkat gondolattá formáljuk az agyunkban és értelmezzük azokat.

Például: Ha lefekvés előtt azt látjuk, hogy a vacsora után nem lett elmosogatva, úgy értelmezzük, hogy társunk egy lusta ember. Ha a párunk este elvonul telefonálni, egyből azt gondoljuk, hogy biztosan van valakije. Ha azt látjuk, hogy a férjünk vacsora után elmosogat, azt mondjuk, milyen rendes és szorgalmas ember.

Gondolatainkat viszont érzelmekbe ültetjük át.

Ha azt látjuk, hogy a társunk lusta, akkor csalódottságot és haragot érzünk. Ha azt feltételezzük, hogy a társunk hűtlen, akkor fájdalmat és keserűséget érzünk. Ha arra gondolunk, hogy a férjünk milyen rendes ember, akkor hálát és örömet érzünk.

A gondolatok érzéseket, az érzések pedig vágyakat ébresztenek bennünk.

Mikor rossz érzésünk van, akkor nincsen vágyunk a másikkal lenni, sőt szóvá tesszük a lustaságát és egyéb számunkra nem előnyös tulajdonságait. Ha öröm ér bennünket, akkor a kedvét keressük a másiknak. Vágyunk a közelében lenni.

De viszont a gondolataink, érzéseink és a vágyaink alapján cselekszünk.

Ha megengedjük, hogy a negatív érzéseink és vágyaink irányítsák a cselekedeteinket, akkor rontunk a helyzetünkön. Mert ilyenkor a testünk is negatív választ ad. Ezért minden esetben tedd fel ezt a kérdést magadnak!

„Mi a legjobb teendő ebben a helyzetben?”

Ha mosatlan edényeket látunk, akkor elmosogatunk, majd azt mondjuk: „nagyon szeretlek, de nem akarom, hogy reggel mosatlan edények látványa fogadjon a konyhában.”

Az elvonulós telefonbeszélgetésre azt mondjuk: „gondolom édesanyáddal beszélgettél.”Nyilván erre kapunk választ és megnyugodhatunk.

Amikor a férjünk befejezi a mosogatást, akkor azt mondhatjuk neki, hogy: „köszönöm , olyan csodálatos vagy!”

Vagyis megállapíthatjuk, hogy a cselekedetek fontosabbak az érzelmeknél. Sőt, nagy hatással vannak az érzelmeinkre.