Ha egy férfi szeret egy nőt, akkor a nő valósággal ragyog a szerelem csodálatos érzésétől. Ez megtévesztő lehet a férfi számára, aki naivan úgy véli, hogy ez a ragyogás örökké tart majd. De egy nőtől nem lehet azt várni, hogy mindig ilyen hőfokon égjen, mint ahogyan a Naptól sem, hogy örökké süssön.

Ahogyan változnak az évszakok és az életünk, úgy változik a férfi és a nő. Sajátos ritmusban és ciklusban éljük a mindennapjainkat. A férfiak rendszerint eltávolodnak, majd visszatérnek, míg a nők elfogadási készsége hol enyhül, hol erősödik.

A férfi olyan, mint a gumikötél. Amikor elhúzódik,akkor  csak egy bizonyos távolságra merészkedik, majd onnan  visszapattan. Vagyis először közel kerül a párjához, aztán eltávolodik tőle, majd újra közel kerül hozzá. És ez a folyamat a végtelenbe tart. Nem lehet tudni, hányszor történik meg. Legtöbb nőt meglepi a férfi eltávolodása.  A férfi, még ha szereti is a nőt, bizonyos időszakonként el kell távolodnia tőle, mielőtt megint közelebb kerülne hozzá.  Ez a kényszer nem döntés, vagy választás kérdése. Egyszerűen megtörténik, nem tehet róla sem ő sem pedig a nő.

Azonban mi nők sokszor félreértjük a férfi viselkedését, mert mi, ha eltávolodunk a férfitől, azt egészen más okból tesszük. Mi akkor húzódunk el,  amikor megbántódunk, csalódást élünk meg. Ezek miatt a férfiak is eltávolodnának, azonban nekik nincsen ilyen indokokra szükségük. Lehet, hogy szeretik a párjukat és meg is bíznak benne, de mégis hírtelen távolodni kezdenek. Ilyenkor nem történik más, mint a férfi ki szeretné elégíteni vágyát a függetlenségre és az önrendelkezésre. Ha már azt érzi, hogy ismét önálló, hírtelen újra vágyni kezd a meghittségre, szeretetre. Szeretne ilyenkor ismét szeretetet adni és persze kapni is, mert éppúgy szüksége van rá, mint a nőnek. Mikor érzelmileg visszapattan, számára ugyanott folytatódik a kapcsolat, mint az eltávolodása előtt. Ezért nem érzi azt, hogy a kapcsolatot újra kellene építeni. Ellenben a nőkkel.

Amikor egy férfi a lehető legtávolabbra elhúzódott, hatalmas energiával veti majd ismét magát a kapcsolatba, változni kezd. A férfi, aki egy időre nem törődött társával, hírtelen élni sem tud nélküle. Ez viszont a nőt megzavarja, mert ha a nő eltávolodik, akkor bizony sok időre van szüksége ahhoz, hogy újra közel kerüljön a férfihez. Kialakul benne a bizalmatlanság és nem érti a férfi meghittségre való törekvését, így eltaszítja magától. A nő ilyenkor beszélgetni szeretne, időre van szüksége, mielőtt újra közel engedné magához a társát. Viszont ez a férfit türelmetlenné teheti.

Ezért fontos megérteni a férfiak eltávolodását. Mert ha nincs módja eltávolodni időnként, akkor soha nem alakul ki benne erős vágy a közelségre. Minél inkább ragaszkodunk a bensőséges viszony fenntartásához, vagy minél jobban „ üldözzük” a férfit, amikor az távolodóban van, annál inkább megpróbál majd menekülni és még messzebbre kerül tőlünk. Meg kell értenünk, hogy a férfiak ebben különböznek tőlünk és fordítva is így van, a férfinek is meg kell érteni a nő eltávolodásra adott reakcióját. Csak így jöhet létre az egyensúly.

Semmi pánik! Ne kezdjünk el kételkedni a párunk szerelmében, hanem ismerjük  fel a ciklikusságot. Ha egy férfi nem érezheti, hogy lehetősége van az elhúzódásra, akkor nem érez szenvedélyt, vágyat a közelségre. Ilyenkor a nő azt hiszi, már nem szereti őt a társa. De ha megtanuljuk, hogy miként adjuk távolságot, teret,  felfedezhetjük, hogy a férfi mindig visszatér.