Egy nagyon fontos és egyben természetes dolog, hogy a párkapcsolatban / házasságban élőkben is megfogalmazódik a szabadság utáni vágy. Csak annak a párnak lesz boldog a házassága, amelyik képes megtalálni a szeretet és a szabadság közti egyensúlyt.
Mit jelent a párkapcsolatban a szabadság?
Azt, hogy szükségünk van arra, hogy az érzéseinket, a gondolatainkat és a vágyainkat szabadon kifejezhessük a társunk felé. Mert szabadon szeretnénk megválasztani, hogy milyen célokért küzdünk, hogy éppen mihez van kedvünk. Olvasni vagy sétálni stb. Kifejezzük, hogy mi érdekel bennünket. Ez a fajta szabadság iránti vágyunk rendkívül erős.
Viszont, ha azt érezzük, hogy a társunk manipulálni, vagy irányítani próbál bennünket és nem engedi a szabad szárnyalásunkat, harag támad a lelkünkben. Hiszen ezáltal felborul a lelki egyensúlyunk, és egyből azt érezzük, hogy a kapcsolatunk nem úgy működik, ahogyan szeretnénk. Ezért ne akarjuk a másikat irányítani, mert a kapcsolatunk rovására megy.
Viszont sokszor kerül konfliktusba egymással a szabadság vágyunk és a szeretet iránti igényünk. Sok férfi éppen ezért halogatja a házasodást. Udvarláskor, nagyszerű társnak bizonyulnak, de közben vonakodnak elkötelezni magukat. Mert pontosan attól tartanak, hogy az áhított szabadságuk elvész. Sokszor hallunk olyat, hogy sok nős férfi éppen azért hagyja ott a feleségét, mert hírtelen nagy szabadságot akar. Hajtja a vágya, hogy szeretetet kapjon és valószínű, hogy ezt a párkapcsolatában nem megfelelő mértékben kapja meg. Mert akkor érezzük, hogy szeretve vagyunk, ha valaki törődik velünk és fontosnak tartja, hogy jól érezzük magunkat. Vagyis, ha valaki elhagyja a társát, vagy éppen egy másik kapcsolatot tart fent, akkor valószínű, hogy a párkapcsolatában magányos és egyben erősen szeretetre vágyik. Mert a párkapcsolatunkban akkor érezzük, hogy a társunk szeret minket, ha a meghittség a közelség élményében részesülünk. Míg, ha kevés szeretetet kapunk, akkor kiürül a szeretet tankunk és így elszigeteltnek és magányosnak érezzük magunkat.
De aztán sok esetben az történik, hogy a nagy szabadságban, amit egy külső kapcsolatban átélünk, egyszer csak mégis szeretet hiány támad. Vagyis ott is felborulhat az egyensúly. Tehát, ha mindkettő igényünknek meg akarunk felelni, miszerint a szeretet mellett kellő szabadság is legyen, bizony erős kompromisszumra van szükség. De, ha szeretetet és szabadságot akarunk kapni, akkor azt bizony adni is kell. Egy körforgás. Mert ha egy férfi szerető szavakkal becézi a nőt, mert egyrészt tudja, hogy a társa a kedves becézgetést szereti, de már megtapasztalta, hogy ilyenkor a társa mindezt szerető cselekedetekkel viszonozza, akkor az történik, hogy a férfi szavait valójában részben a saját szeretetvágya motiválja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a társa lelki állapota nem érdekli. Sőt! Ha a társa jól érzi magát a becézgető szavaktól, akkor sikerült betöltenie azt a vágyát, hogy szeretetet adjon. Viszont aki teljesen szabad, az borítékolható, hogy szeretet nélkül él. Szeretheti a barátait, a könyveket, a munkáját, de párkapcsolati téren szeretet hiányban szenved. Ha valaki csak a saját dolgaival van elfoglalva, másokkal nem törődik, az hamarosan a saját vágyainak a rabja lesz.
De milyen határai vannak a szabadságnak?
Teljesen más dolog az, ha a párunknak hagyjuk, hogy a kedvenc sportmérkőzését nézze a tévében, vagy elmenjen a barátaival néha sörözni, mint az a fajta szabadság, ha azt engednénk meg, hogy intim kapcsolatot tartson fenn egy másik partnerrel. Szabadságnak tehát elég széles a skálája. Kérdés, hogy kinek mi fér bele. Nyitott házasság egyébként is működésképtelen, hiszen egy ilyen viszony egyáltalán nem képes kielégíteni a partnerek szeretetvágyát. Mindenki a hűségről álmodozik. De azt sem akarjuk, hogy a társunk az élet minden területén irányítson bennünket, mert akkor ott hol van a szeretet? Törvényszerű, hogy a tetteink hátterében szinte mindig a szabadság utáni vágy áll. Sokszor a társunk ingerültsége is innen fakad. Ha úgy érezzük, hogy uralkodni akar a társunk felettünk, akkor elutasító viselkedést tanúsítunk, mert ily módon tiltakozunk a korlátozás ellen. Ha a társunk haragosan vádol azzal, hogy irányítani akarjuk az életét, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez a kitörése a szabadság iránti szükségletéből fakad.
Ha például a társunk azzal szekál bennünket nap, mint nap, hogy fogyjunk le, akkor azt érezzük, hogy nincsen velünk megelégedve és egyben úgy gondoljuk, hogy irányítani akar bennünket. Majd egyszer csak megelégeljük és előtörnek az elfojtott keserűségek a témával kapcsolatosan. A társunk szemére hányjuk, hogy nem szeret minket és azzal vádoljuk,hogy uralkodni akar felettünk.
Hát ez a fajta kitörés is nem más, mint a szeretet és a szabadság utáni vágyunk. Egy biztos, hogy ezzel a viselkedéssel nem érünk célba, mert a szekálásra az a válasz, hogy annál inkább nem akar lefogyni a másik. Már csak azért sem!
De hogy tud egy ilyen helyzetben a szeretet és a szabadság iránti vágyunk egyszerre teljesülni?
Hát ehhez kell az a felismerés, hogy a társunk tudjon oda lépni hozzánk, átölelni, elnézést kérni, közben biztosítani a szeretetéről és megnyugtatni, hogy esze ágában sincsen uralkodni felettünk. A jó társ ilyenkor megfogadja magában, hogy legalább fél évig nem hozakodik elő a társa súlyával. Ha ez így megtörténik, akkor talán teljesül a szeretet és a szabadság iránti vágyunk. Még ha átmenetileg is. Az érett párkapcsolatot az jellemzi, hogy a társak megtanulják megfelelő és elfogadható módon betölteni egymás szükségleteit.
A foglalkozásimon így kezdjük a terápiát. Megnézzük, kinek mi hiányzik, mi a baj a másikkal és ebből hamar kiderülnek a szükségletek is, amelyek feltérképezésével elindulhat a párkapcsolat javítása. Hiszen otthon nem tudjuk, vagy nem merjük megfogalmazni egymásnak a szükségleteinket, mert a próbálkozások sok esetben veszekedésbe torkollanak, vagy csupán követelőzésnek tűnhetnek. Legrosszabb esetben úgy érzi az egyik fél, hogy osztja az észt a másik és ez csak ellenállást szül. A szükségletek kifejezését a másiktól sokszor cseszegetésnek vesszük. Igaz, legtöbbször nem is megfelelően fejezzük azt ki. Pedig ez lenne a kulcs egy jobb párkapcsolathoz. A miként. Ezért nem megy többnyire egyedül, szakmai segítség nélkül a javítás. Engedjük, hogy a szeretet és a szabadság kéz a kézbe járhassanak, mint amikor mi magunk sétálunk a tengerparton, vagy a parkban egymás kezét fogva.
Legutóbbi hozzászólások