Bármilyen furcsa, de a cselekedeteinket nem az érzelmeink irányítják. A mai társadalomban jócskán túl hangsúlyozzuk az érzelmeket. Hiszen a filmekben, a médiában és a dalokban is mindenüt az érzelmek tombolnak és persze hatnak is ránk. Egy szomorú dal hallatán sírni van kedvünk, de akkor is, ha egy szerelmes dal szól a rádióban és éppen most szakítottunk. De egy szép lírai dal hallatán, képesek vagyunk szerelembe esni, hacsak arra a pár percre is, amíg hallgatjuk, vagy éppen elérzékenyülünk.
Pedig valójában sokkal többek vagyunk annál, mint ahogyan érzünk. Mert ha csupán az érzelmeinkre hallgatnánk, akkor egy ellaposodott, megromlott párkapcsolatot tovább rontanánk, és esélyt sem adnánk, hogy az újra életre kaphasson. Mert azt mondanánk: „Ha már nem táplálok szerelmes érzéseket a másik iránt, akkor legjobb, ha tovább lépek.” vagy „Dehogy fordulok a páromhoz kedves szavakkal, hiszen mélységesen megbántva érzem magam.”
Amit érzünk, aszerint cselekszünk. Ilyen egyszerű lenne az életünk és csak ez lenne a megoldás? De hogyan is tudnánk túllépni az érzelmi világunkon úgy, hogy a gondolataink és a viselkedésünk is jó irányba vigyék a párkapcsolatunkat? Hát van nekünk öt csodálatos érzékszervünk. Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk és tapintunk. Ezekkel az érzékszerveinkkel szerezzük a tapasztalatainkat a környezetünkről. Aztán összekapcsoljuk őket a gondolatainkkal, az érzéseinkkel, a vágyainkkal és a cselekedeteinkkel. Egy csodálatos láncreakció.
Milyen érdekes, hogy sem a gondolatataink, sem a vágyaink, de még nem is a cselekedeteink vannak hatással az érzelmeinkre, hanem csupán az érzéseink. Ezért nem szükségszerű, hogy az életünket az érzelmeink irányítsák. Milyen szerencsések vagyunk! Tényleg sokkal többek vagyunk annál, mint amit érzünk. Szóval az információk hatására először tehát gondolkodunk.
Ha este a társunk elvonul telefonálni, azt gondolhatjuk, hogy viszonya van valakivel. Ha a férjünk este elmosogat, akkor azt gondoljuk,hogy milyen figyelmes és rendes. Ezeket a gondoltatokat rögtön érzelmek kísérik, hiszen felmerül, hogy a párunknak viszonya van, így joggal érezhetünk fájdalmat és keserűséget. Ha elmosogat a férjünk, akkor örömet és hálát érezhetünk, Hát így lesznek a gondolatokból érzések. Az érzésekből pedig a vágyak fakadnak. Mikor hűtlenséget feltételezünk legszívesebben sírva fakadnánk, dühösen kiabálnánk és az elköltözés vágya is megérint minket. Ha viszont a mosogatást nézzük, feltámad bennünk a vágy, hogy átöleljük és megdicsérjük a férjünket.
Nem marad más ezek után, mint a cselekvés. A gondolataink, az érzéseink és a vágyaink szerint cselekszünk. A fenti példák is mutatják, hogy vannak negatív és pozitív érzelmeink és vágyaink. De itt már csak az a kérdés, hogy a pozitív, vagy a negatív érzéseink alapján cselekszünk. Ez egy nehéz pont egy párkapcsolatban. A legnehezebb. Erre szokták mondani, hogy előtte háromig számoljunk el, aztán cselekedjünk meg bármit is. Ha negatívan reagálunk, akkor borítékolható. hogy a társunk is ugyanezt teszi majd. Így rontunk a helyzeten. Ezen a nehéz ponton érdemes feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy: „Mi a legjobb, amit tehetek ebben az esetben?”Ez a legjobb kérdés, amely pozitív irányba mozdíthatja el a gondolatainkat. Megkérdezhetjük a párunkat, hogy: „Édesanyáddal beszéltél?”Mire a párunk így felelhet: nem, hanem a barátnőmmel. Most szakított és megvigasztaltam.” Így aztán megnyugodhatunk. Mikor befejezi a férjünk a mosogatást mondhatjuk azt neki, hogy: „úgy szeretlek, hogy ilyen figyelmes vagy!”
Milyen fontosak a cselekedetek, hiszen tisztán láthatjuk, hogy milyen hatással vannak az érzelmeinkre. Az egyéni életünkre is igaz ez. Ha egy hosszú nap után fáradtan hazaérkezünk, nincsen kedvük máshoz, mint ledőlni a kanapéra, és egy jó filmet megnézni. Egyszer csak megcsörren a telefon. A barátnőnk invitál egy kávéra magához. Erőt veszünk magunkon, mert nem akarjuk megbántani, elmegyünk és lám- lám, egy óra múlva, mintha kicseréltek volna bennünket, egészen más hangulatba kerülünk. Vagy ha kedvesen szólunk valakihez, vagy szívességet teszünk neki, biztosan pozitív érzelmeket váltunk ki belőle.
A párkapcsolatokban a cselekedetek sokkal fontosabbak, mint az érzelmek. Éppen ezért ne hagyjuk, hogy az érzelmek irányítsák a cselekedeteinket. Ha úgy döntünk, hogy a negatív érzéseink ellenére mégis olyat teszünk, ami a társunk javára válik, akkor a saját érzelmeink, is megváltoznak és a cselekedeteink egyértelműen jó hatással lesznek a párunkra. Vagyis egyáltalán nem képmutatás negatív érzésekkel pozitív módon cselekedni. Mert tényleg nem az érzelmek határozzák meg az igazi énünket. Sokan, pedig így gondolják és ezzel komoly károkat okoznak a párkapcsolatukban. Ne engedd, hogy az érzelmeid az orrodnál fogva vezessenek!
Legutóbbi hozzászólások