Vörösmarty Mihály (1800-1855).A magyar romantika legnagyobb költője, a XIX.század költőfejedelme. Élete delén, 43 éves korában ismerte meg a 17 éves fiatal lányt, Csajághy Laurát, aki szerető felesége, életének társa lett, s derűs lényével bearanyozta a költő utolsó éveit.
Édes kis Nőm!
Tudod-e, hogy két napja vagy inkább két éjjele, hogy nem láttalak? Oly különösen vagyok nélküled, mintha valami hibáznék belőlem. De most erről sokat nem írhatok, csak azt adom tudtodra, hogy ( amennyire Nélküled lehetett) tegnap kellemes helyen, jó társaságban, a legszebb időben egy igen jó napot töltöttem. A Nyitrán és a Vágon csónakáztunk le szép holdvilágnál. Legalább csak ekkor lettél volna velünk! Mellettünk egy más csónakban folyvást szólt a zene. Mennyei este volt. De a vadászat! sajnáld szegény férjedet, semmit sem lőtt: de ez Neked nem baj: mert Téged épen úgy szeret, mintha legjobban vadászott volna. Szalonka elég volt, de oly szilaj, mint Te egykor voltál: egy sem akart illőleg bevárni.
Ígéretemet megtartom. Küldök Lajos által sült halat, de nem kicsit, hanem jókorát, s nem is egyet, hanem kettőt. Csókollak mindnyájatokat.
Kép: Vörösmarty Mihály
Legutóbbi hozzászólások