Így is jó vagyok?

Sokan szerencsésnek gondolják magukat, mert már a húszas éveikben találkoznak  a nagy szerelemmel, amely egy csodás, a kölcsönös bizalmon-, megértésen- és szövetségen alapuló kapcsolatban teljesülhet ki. Így aztán együtt vágnak bele a következő lelki fejlődési szakaszukba. Befejezik a tanulmányaikat, elindítják a karrierjüket, majd jöhet e gyerekvállalás. Biztos, hogy meg kell dolgozniuk a boldogságukért nap, mint nap, de jutalomképpen felfeküdhetnek az életük hullámaira, ahol hagyják magukat szépen átsodródni a  következő életszakaszukba.

Szóval van, aki tényleg spontán találkozik a nagy Ővel, de olyan is van, akik szülői nyomásra kötelezi el magát a házasság intézménye mellett. Van, aki egyszerűen csak elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy végre továbblépjen és megállapodjon.

De olyan  is akad, aki eljut egy olyan életkorba, hogy szüntelenül és kétségbeesetten keresi, és végül megtalálja azt az idealizált személyt, akiről úgy gondolja, majd ő kimenti, az addigi élete kudarcos, unalmas, és anyagilag reménytelennek tűnő helyzetéből. Meglátja  a másikban a lehetőséget, a megmentőt, aki segít megszabadulnia a szingli életformájától. Nem tartom jó ötletnek, hogy egy férfi, vagy egy nő arra várjon, hogy őt megmentsék, mert már előre  borítékolható, hogy ebből lesznek a legnagyobb csalódások. Sokszor nem lehet felismerni a „ments meg” típusú embert. Bár elég riasztó tud ez lenni egy férfi, de egy nő számára is.

A gyermek születése egy olyan időszak, amikor egy nőnek nagyon fontos egy dologra odafigyelni, mégpedig, hogy: véletlenül se csússzon bele az „így is jó vagyok” állapotba. Érdemes arra törekednie, hogy minél előbb vissza tudjon térni korábbi önmagához. Legyenek ambíciói, újra sportoljon, találkozzon a barátnőivel. Ne csak az anyaszerep legyen a fontos. Esténként ne csapzottan, hálóingbe várja haza a férjét, mert akkor legtöbb esetben egyszer csak robban a bomba. A férfi arra a nőre vágyik, aki továbbra is izgalmas, aki inspirálja őt. Akit el vett feleségül. Aki nem csak általa létezik.

De a férfiak is el tudják hagyni magukat egy kapcsolatban. Pocakot eresztenek és elvannak otthon egy kényelmes mackónadrágban, minek strapálják magukat. „Így is szeretve vagyok.” Pedig, ha belegondolunk, legyen az férfi, vagy nő, már csak saját magunk miatt megéri néha napján szépen felöltözni, eljárni sportolni vagy jó programokat szervezni a másikkal.

Szóval könnyen bele lehet csúszni az „így is jó vagyok” állapotba, amitől egy szépen és tele reményekkel induló kapcsolat is ellaposodhat. Fontos, hogy tartsuk fenn azt az állapotot, hogy a párunk vonzónak találjon bennünket, bármilyen élethelyzetben vagyunk éppen.Tartsuk fenn a bizsergést, tegyük magunkat vonzóvá nap, mint nap! Tartsuk fenn a párunk érdeklődését irántunk!