Gyere velem egy kicsit a mese világába! Mi felnőttek is szeretjük a meséket. Gyermek fejjel, persze más értelmet kap a történet. Felnőttként, viszont  már képesek vagyunk a tanulságot  leszűrni belőle. Gyermekkorom egyik kedvenc meséje:  a Holle anyó volt. Édesanyámat sokszor kértem mesélje újra,  és újra. Emlékeztek a történetre?

Az özvegyasszonynak van egy szorgos mostohalánya és egy igencsak lusta édeslánya. Persze az asszony csak az édeslányát szereti. A mostohalánynak ezért aztán nagyon sanyarú sorsa van. Nagyon rosszul bánik vele. Minden létező munkát vele végeztet el. Szegénynek reggeltől estig fonnia kell a kút mellett. Egyszer aztán a lány megvágja az ujját a szállal. Kiserked a vére és a kútba hajol, hogy megmossa a kezét. Ekkor azonban az orsó véletlenül megcsúszik és egyenesen a kútba esik. A mostohája azt követeli tőle, hogy azonnal ugorjon utána a kútba és hozza vissza onnan. A lány beugrik a kútba és úgy beüti a fejét, hogy elveszti az eszméletét.

Majd egyszer csak magához tér és egy gyönyörűséges, virágos mezőn találja magát. Elindul a mezőn. Megy, mendegél, majd egyszer csak egy kemencéhez érkezik. A kemencében sülnek a cipók és azt kiabálják, hogy: húzz ki hamar minket a kemencéből,  mert megégünk! Már megsültünk! A lány kiszedi a cipókat egy lapáttal és tovább indul. Egy fához érkezik, amely roskadozik az almáktól és azt kiabálja  a fa: rázz meg engem, mert nem bírom el ezt a sok almácskát! Le fognak törni az ágaim! A lány megrázza a fát, szépen összeszedi az almákat, majd ismét tovább indul. Majd egyszer csak egy kis kunyhóhoz érkezik. Ott lakik Holle anyó. A lány elszegődik hozzá. Holle anyó azzal a feladattal bízza meg, hogy rázza föl jó alaposan a dunnákat. Szálljanak a pihék, akár a hópelyhek.

Végül a lánynak erős honvágya támad. Holle anyónál ezerszer jobb dolga van, de mégis visszahúzza a szíve az övéihez. Holle anyó jutalmul a jó szívéért és a becsületességéért elvezeti egy nagykapuhoz, amely  a lány falujának határára nyílik. Mikor a lány átlép rajta, sűrű aranyeső hullik rá, csak úgy csillog a fehér ruháján tetőtől talpig. Ezt kapta fizetségül a szolgálataiért.

Látja ezt a mostohatestvére is, aki egyből megirigyli a gazdagságát. Elindul maga is szerencsét próbálni. Mikor a kemencéhez ér, nem veszi onnan ki a cipócskákat. Hiába kiáltoznak neki. Fél, hogy megégeti a kezét. Az almafa őt is kéri, hogy szabadítsa meg a terheitől, de ő nem teszi, nehogy egy alma a fejére essen. Holle anyó ágyát sem úgy veti meg, ahogy kéri tőle. Nem rázza fel a dunnát, hogy a pihék úgy szálljanak, mint  a hópelyhek. Ezért aztán Holle anyó kiadja az útját. A lusta lány örül, hogy így alakul a dolog. Azt gondolta, így hamarabb túl van rajta és jöhet a megérdemelt aranyeső. Holle anyó őt is elkíséri a kapuhoz. Azonban amikor  átlép rajta,  arany helyett egy jókora üst szurok zúdul a nyakába. Ezt kell viselnie a bőrén élete végéig.

Ez a mese mély bölcsességet hordoz. Egy szép mondás szerint: ha a bölcset megkérdezik mit választ, a célt vagy az utat, akkor az utat választja. Azt üzeni, hogy: az embernek van egy hosszú távú célja, de miközben a cél felé halad zajlik az élete. A lány ezt az utat a mesében örömmel járja meg a célig. Közben jószívűen segít. A mostohanővére viszont  a hiánytól és a vágytól fűtve megy, és közben elszalasztja az út fontos állomásait. Így végül nem kapja meg azt, amire vágyott.

Ha az embert a hiány ösztönzi, akkor mindig a sóvárgás útját járja,  csak akkor érzi jól magát, ha éppen valami élvezethez jut. Ha a növekedés ösztönöz bennünket, akkor maga az úton járás is örömmel tölt el, miközben lehetséges, hogy a cél nagyon messze van még.

 

images-2

Kép: Hulló csillag.

 

 

 

 

 

x

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei.

Elfogadom Elutasítom Adatvédelmi központ