Amikor meglátunk valakit, néhány másodperc elég ahhoz, hogy eldöntsük, szimpatikus vagy sem. Szoktuk mondani: „Nem a külső számít” Valóban nem csak az. De nem tagadhatjuk, hogy fontos. Milyen férfivel találkoznánk szívesen mi, nők? Mindenkinél más szempontok sorakoznak. Ha már a külsőségekről beszélünk, akkor fontos, hogy a férfi legyen jó megjelenésű, mozdulataiban elegáns és sármos. Legyen ízlésesen felöltözött és nem utolsó sorban ápolt. A keze, a haja, a cipője. Ez csak az első benyomás. Milyen legyen a nő? Hát legalább ugyan ilyen, csak a sármos helyett ő legyen bájos.
Minden korosztályban más és más szempontok fontosak. Már az oviban is szerelembe eshetünk. A legédesebb szerelem, amit boldogan mesélünk el a szüleinknek és az ovis társainknak vagy éppen az óvónéninek. Az én fiam az óvodában vette feleségül a szerelmét. Még szertartást is rendezett maguknak. Az ovis társuk adta őket össze a bokorban. Mikor hazajött, elmesélte, hogy megnősült. Hát nem édes? Jómagam pedig óvodás koromban fülig szerelemes voltam a Kerekes Zoliba. De hogy miért, azt már nem tudom megmondani. De az ő nevére még mindig emlékszem. Aztán jött az általános iskolás szerelem. Az úttörő táborban megtetszett egy fiú és mint kiderült, volt egy ikertestvére. Mivel mindkettőnek tetszettem, felváltva randiztak velem úgy, hogy én észre sem vettem. A gimnáziumban a felettünk lévő évfolyamban egy fiú osztály volt. Talán soha nem lesz többé ilyen, hiszen több a lány ma már, mint a fiú. Sokan közülük megpróbáltak udvarolni. Nekem mégis az osztálytársam tetszett. Olyan szépen beszélt a sumérokról történelem órán, mint senki más. Ő volt az osztályban a legrondább fiú, de a legokosabb.
Még az egyetemi évek emlékezetesen csodálatosak az ismerkedés terén. Szabadabb időbeosztás, sok buli. Lehet hol ismerkedni. Egy olyan közegben vagyunk, ahol együtt ülünk be órákra az éppen számunkra szimpatikus lánnyal vagy fiúval. A segítségkérés is egy jó eszköz, ha kiszemelünk valakit. Ott az ismerkedés tárháza végtelen.
De a neheze csak ezután jön. Kikerülünk a nagybetűs életbe és rájövünk, hogy az ismerkedés már nem is olyan egyszerű. Megy az idő. Nem hiába keresik az emberek a társukat 20 éves kortól a végtelenségig a társkereső oldalakon. Akik nem szeretik a társkereső oldalak személytelenségét, ők a professzionális társkereső irodákban adják le az igényüket. Annyira leköti az életünket a munka, a karrierépítés, hogy nem marad magunkra elegendő idő. Nem hogy még társat is keressünk. Nem járunk szinte sehova, ahol ismerkedni lehetne. Pedig az egyetlen megoldás az lenne, hogy tágítsuk magunk körül a világot. Járjunk el közösségekbe, sportoljunk, táncoljunk, tanuljunk rajzolni, vagy éppen válasszunk egy jó nyelviskolát. Szorítsunk időt önmagunkra, ha máskor nem, akkor hétvégén. Ezeken a helyeken bizonyára új arcokkal találkozhatunk. Lehetőségünk nyílna a beszélgetésre.
A munkahelyen nem igazán alakulnak ki tartós kapcsolatok, mert sokan tartják magukat ahhoz a mondáshoz, hogy „házi nyúlra nem lövünk.” Ebből mindig csak bonyodalmak származnak. Hát akkor hol találjuk meg a csinos nőt és a sármos férfit, tele belső csodás értékekkel? Valójában kire is vágyódunk? Ha már voltak korábban próbálkozásaink, akkor meg tudjuk fogalmazni, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen a vágyott személy, aki nekünk imponálhat és szimpatikus. Akivel el tudnánk képzelni egy jó párkapcsolatot. Ilyenkor eszünkbe juthat, hogy milyen jó volna összegyúrni a jó és a szimpatikus tulajdonságokat. Egyesíteni azokat egy nőben vagy egy férfiben. Legyen tökéletes! Mihez képest? Kit kell keresnem? A hozzám legjobban illő férfit vagy nőt? De ki illik hozzám a legjobban?
Megpróbáljuk megfogalmazni, mondjuk így: számomra az ideális helyzet és párkapcsolat az, amiből harmónia, nyugalom és boldogság árad. Hűha, de sok minden kell ehhez! Itt jönnek a belső értékek! Ez már egy fogósabb kérdés. A kapcsolat egy személytelen dolog. Kellenek bele a főszereplők. A párkapcsolatot belső értékekkel és tartalommal, csakis a férfi és a nő tudják megtölteni. Ideje az érzések mellett a belső tulajdonságok iránti vágyainkat is számba venni! Felidézzük a régi kapcsolatainkat. Felsoroljuk azokat a tulajdonságokat, amelyekre egyáltalán nem vágyódunk, ami miatt szakítottunk. Tudjuk tehát, hogy mi az, amit nem szeretnénk.
Nézzünk egy esetet, amikor egy szakítás vagy éppen válás után lévő nő vagy férfi szeretne kiegyensúlyozott, értékes párkapcsolatot. Meg kell fogalmazni, hogy milyen partnerre vágyódunk. Milyen típusú embert tudunk magunk mellett elképzelni. Ha rendben van az önértékelésünk, akkor ezt meg tudjuk fogalmazni magunknak. Ha hosszabb kapcsolatból kerültünk ki, akkor többnyire a megnyugvást, a biztos pontot a megállapodás lehetőségét keressük. Hiszen olyan sok mindent megtapasztaltunk már.
A nő elsősorban a biztonságot keresi a párkapcsolatban. Ha egy férfi ambiciózus, akkor vannak tervei az életével kapcsolatban. Kész is megvalósítani azokat. A nőnek ez imponál. A nők szeretik, ha egy férfi intelligens, még ha nem is atomfizikus, de legyen okos és gondolkodjon jól az élet dolgairól. Nagy előny, ha egy férfinak humora is van, de fontos hogy azt miként alkalmazza. A finom humorizálásra minden nő fogékony, mert ki nem szeret jókat kacagni? Mi, nők szeretjük az apró figyelmességeket, ajándékokat. Szeretjük, ha odafigyelnek ránk és nagyon díjazzuk a kedvességet és a romantikát.
Azt gondoljuk, hogy a kor haladtával már nem változunk. Merthogy nem tudunk változni. De ez nem így van. Ha valakit igazán szeretünk és nem tudjuk nélküle elképzelni az életünket, csak vele, akkor egészen biztos, hogy képesek vagyunk változásra. Nem a kortól függ. Tudunk alkalmazkodni a másikhoz, ha őt szeretnénk magunk mellett tudni. Képesek vagyunk, akár a saját szeretet nyelvén kommunikálni vele. Megtanulni azt. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy ismerjük az igényeit.
Nem érdemes a személyiségünkről hamis képet festeni, mert ha nem egy éjszakára tervezünk, később úgy is minden kiderül és borul a másikról alkotott képünk. Végül majd be kell látnunk, hogy az csupán illúzió volt.
A legfontosabb: merjük megmutatni a belső értékeinket és a gyengeségeinket is.
Kép: Közös vágyak.
Legutóbbi hozzászólások