Mit tegyek, ha társam szótlan?

A hallgatagság mindig lelki tényezőkre vezethető vissza. Leggyakoribb oka, ha úgy érezzük, hogy a tásunk nem adja meg érzelmileg, azt, amire vágyódunk. Érzelmi szükségleteinket nem elégíti ki. Emiatt aztán a szótlanok leszünk és neheztelni kezdünk a társunkra, és ezt hallgatással adjuk a tudtára.

Mintha szinte azt mondanánk: „nem szeretlek, ezért úgy bánok veled, mintha nem is lennél.”

Miközben, a hallgatagságának belső indítékával valójában a hallgató fél sincsen tisztában. Ezért fontos lenne felismernünk és felfedeznünk, hogy mi váltja ki a szótlan haragot, és mindenképpen azon kell lennünk, hogy segítsünk a szótlan társunknak megtörni a csendet. Ilyenkor fel kell magunknak tenni az alábbi kérdéseket:

• Érzi a párom a feltétel nélküli szeretetemet, vagy azt feltételhez kötöm? (szeretlek, ha…)
• Tettem valami olyat, amivel megsértettem a társam szabadságát? Nem érezheti úgy,hogy irányítani akarom őt?
• A beszédemmel, vagy a viselkedésemmel nem sértettem meg a fontosság iránti vágyát? Nem bírálok, vagy ítélek el olyan dolgot, amelyet ő nagyon is fontosnak tart?
• Nem gátolom a szabadság iránti törekvéseiben a kikapcsolódási vágyában?

Ha ezeket a kérdéseket alaposan átgondoljuk, az a feladat vár ránk, hogy betöltsük társunk érzelmi szükségletét, méghozzá úgy, hogy mi magunk is megőrizzük a saját lelki épségünket és a mi szükségleteink is kielégüljenek.

De a negatív kommunikációs szokásaink is hozzájárulhatnak társunk hallgatagságához. Tegyük hát fel magunknak ezeket a kérdéseket, amelyek segítenek annak eldöntésében, hogy a beszélgetési stílusunk jó hatással van e a kapcsolatunkra, vagy sem.

• Gyakran szoktam panaszkodni?
• Meghallgatom a társamat, ha beszél, vagy közbeszólok, és nem tudja végigmondani a gondolatait.
• Elmondom neki az igényeimet, vagy ha nem kapom meg, amit szeretnék, akkor inkább szemrehányást teszek neki?
• Hagyom a társamat visszavonulni, vagy akkor is ragaszkodom a beszélgetéshez, amikor inkább egyedül szeretne lenni?
• Diszkréten kezelem azokat a dolgokat, amelyeket bizalmasan megoszt velem? Vagy továbbadom azokat?
• Az igényeimet és a vágyaimat kérésként közlöm vele, vagy inkább utasítom rá?
• Hagyom, hogy másként vélekedjen valamiről, vagy azonnal helyreigazítom, ha nem értek vele egyet?

Ha bármelyik kérdésre igen a válaszunk, akkor éppen ideje változtatnunk a kommunikációs beidegződéseinken. Mert ez az egyetlen módja, hogy szóra bírjuk hallgatag társunkat.